Nehéz hónapok 10.rész

10.rész

Reggel 10 fele még mindig a piciket ringatták csukott szemmel.

-           Nem bírom, vigyük el őket sétálni és beugorhatnánk az őrsre is.

-           Ez egy jó ötlet, megegyek és hozom is a babakocsikat.

Amint a csöppségek belekerültek a kocsiba mind a hárman elaludtak.

Az útjuk az őrsig nagyon csendben telt. Az őrs előtt jártak mikor Kate megállt és felnézett a hatalmas épületre.

-           Már nagyon hiányzott.

Rick megfogta a kezét és együtt mentek be.

A szokásos lifttel mentek mivel már nem voltak egyedül.

A lift ajtaja kinyitódott és ők beléptek. Minden tekintet rájuk szegeződött, még a fehér tábla előtt tébláboló Esponak és Ryannak is. Mind a két fiú szája mosolyra húzódott majd elindultak feléjük.

-           Hát ezt a meglepetést.

Kate azonnal a kezét a szája elé kapta, Castle meg a kezeivel integetett. Hogy halkabban.

A két fiú sutyorogva odament Castle ékhez.

-           Ne hogy felkeltsétek őket, hajnal óta most aludtak el.

-           Akkor azért vannak mokkáitok.

Kate ledöbbent.

-           Ennyire látszik?

Rick azonnal Kate felé fordult.

-           Nem, nem is látszik. Mondtam már milyen gyönyörű vagy?.

Katet elmosolyodott majd kicsit lehiggadt..

Rick meg a szemeivel verte a fiúkat.

-           Gyertek, menjünk a pihenőbe ott csendesebb.

Beértek a pihenőbe ahol a síri csend volt.

Kate és Rick leültek a fotelbe a babákat meg félretolták.

-           Rögtön jövünk, csak egy kis elintézni valónk van.

Oké.

 Ryan és Espo kiléptek a helyiségből Kate feje meg Castle vállára pihent Castle. Alig kellett nekik pár pillanat már el is aludtak.

Pár perccel később Espo lépett a szobába. Mikor megpillantotta Katet és Ricset akaratlanul is elmosolyodott. Odament a babakocsikhoz majd kitolta őket.

Két órával később Kate kinyitotta szemét, amit egy nagy ásítás követett majd a nyakához nyúlt, mert annyira elzsibbadt neki. Kate feszkalodására Rick is felébredt.

Kate hirtelen felugrott a székből szívbajt hozva Rice.

-           A gyerekek!

Rick is kiguvadt szemekkel tekintett körbe az üres szobában.

Kate gondolkodás nélkül kirontott az ajtón és Espoék felé vette az irányt. Mikor meglátta őket, hogy papírmunkát csinálják még idegesebb lett.

Kate odalépett Ryan asztalára és idegesen fürkészte tekintetét.

Ryannak nem is kellett más máris Gates irodája felé tekintett jelezve Ezzel Katenak hogy hol vannak a csöppségek.

Beckett gyors léptekkel Gates irodájához lépett, ami nem volt becsukva és épp meghallotta amint Gates beszél.

-           NA, látjátok ez itt a fegyverem, amit még legalább húsz évig nem foghattok meg, no persze akkor is csak azért ha rosszfiúkat kell üldöznötök.

Kate meglepődve hallgatta, ahogy Gates a babákhoz, majd bekopogott.

-           Jöjjön be.

Kate Rick-kel a háta mögött belépett az irodába.

Gates hátrafordult majd köszöntötte a párosunkat.

-           Kipihenték magukat?

Kate kicsit megköszörülte a torkát majd válaszolt.

-           Egyenlőre.

-           Ha gondolják, még aludhatnak jól elvoltunk itt négyen.

-           Ezek a gyerekek olyanok, mint az angyalok és ezerszer szófogadóbbak mint a szüleik, kivéve Eriket, mert ö folyton visszagügyög.

Rick önelégült mosollyal bólogatott.

-           Beckett beszélhetnénk mi felnőttek, ha már csak ketten vagyunk az irodában.

-           Persze.

Gates elfordult Rick meg kinyújtotta rá a nyelvét, amit Erick is észrevett majd kacagni kezdett.

Gates szúrós tekintettel visszanézett Castlera aki inkább elfordult.

-           Beckett mikor tudna visszajönni, dolgozni?

-           Mi?

-           Tudja, nagy szükségem lenne magára mivel maga nélkül Ryan és Espo csak két idióta. Már bocsánat a kifejezésért, de beél, szebb szót nem ismerek rájuk.

-           Nagyon szívesen visszajönnék, de nem tudom kire hagyni Eriket és az ikreket.

-           O semmi gond, úgy is akartam nyitni egy gyerek megőrzőt az épületbe.

-           Ez most komoly?