3.rész
Kate beült a taxiba és arra a helyre
ment ahol mindig is otthon érezte magát.
Rick ébredezett. Kezével át akarta
karolni Katet, de ő ne találta sehol, ezért kinyitotta a szemét. körbetekintett
az üres szobába majd felkelt.
-Biztos a konyhában van.
Castle kiment, de az is üres volt. Nem
vette észre az asztalon heverő papír fecnit. Odasétált az ablakhoz majd
kinyitotta. A lágy szellő betört a házba és a levelet befújta az asztal alá.
-Kate hol vagy már?
Castle előkapta a mobilját és
tárcsázni kezdte a számot ám azonban az nem volt kapcsolható.
-Mi a fene!
Castle csak várt és várt, míg teljesen beesteledett.
Rick gondolt egyet majd Laniet kezdte
el hívni.
-Szia Lanie itt Castle.
-Helló Castle.
-Beckett nálad van?
-Miért lenne ilyen későn nálam?
Voltál már a lakásán?
Rick körbetekintett.
-Igen voltam, de nincs itthon.
-Lehet hogy elment valahová.
-De annyi ideje?
-Mióta nincs otthon?
-Kb 3 órája.
-Ez miért lenne furcsa.
-Á nem bírom, lefeküdtünk és mire
felkeltem már nem vlt itt.
Lanie csak hallgatott.
-Ez komoly?
-Igen.
-Hát nem tudom, hová mehetett. Nem
hagyott levelet?
-Nem.
-Nézd meg a szekrényét hogy elvitte a
bőröndjét.
-Tard egy kicsit.
Rick gyorsan elszaladt megnézni a
szekrényt.
-A fenébe nincs itt a bőröndje.
-Ez ugye tudod mit jelent Castle?
-Gondolom.
Minden esetre ha majd felveszi velem
a kapcsolatot akkor hívlak.
jó.
Castle ahogy kinyomta a telefont az
kiesett a kezéből és a padlóra esett.
Lehajolt érte és meglátta a levelet.
Lassan odahajolt érte és felvette.
Kinyitotta és elkezdte olvasni. Mikor végzett egy két könnycsepp gördült le az
arcán és a levél visszaesett a padlóra.
Most mi a fenét csinálja? tette fel a
kérdést magának. Majd szép lassan leereszkedett a padlóra és fejét a kezei közé
temette.
Eközben Kate megérkezett a céljához.
Az ajtóban állt és becsengetett.
Az ajtó szép lassan nyílt ki és
mögötte egy összes hajú öregember mosolygott Katera.
Kate is mosolyra állt a szája.
-Katie, kis unokám.
-Szia nagypapi.
-Mi szél hozott erre?
-Csak gondoltam meglátogatlak.
-Á de bunkó is vagyok fáradj beljebb.
Az öreg bácsi becsukta az ajtót majd
Kate után battyogott.
-Néz ide Mily drágám ki jött el
hozzám.
-Ki a fene az már megint Deny? Jött a házsártos hang a konyhából.
-Katie jött el meglátogatni.
-Mért nem ezzel kezdted.
Majd kidugta a fejét a konyhából.
Kate mosolyogva libbent oda a
nagymamájához.
-Szia kicsikém.
-Mami.
-Hogy van apád?
-Nehezen, de megvan.
-Ennek örülök. Téged mindig szívesen
látunk, de te csak akkor szoktál jönni hozzánk ha menekülsz valami elöl.
Kate lesütötte a szemét.
-Most nem akarok róla beszélni.
-Ahogy gondolod, de mi szívesen meghallgatunk.
Eben a pillanatban hangos zaj jött
papi felől.
Mind a ketten ránéztek.
-Most mi van, csak szabadjára
engedtem a galambokat.
Kate csak nevetett.
-Ne a kis unokánk előtt Deny.
-Most mi van? Mintha te nem
csinálnád.
-De én is szoktam eregetni, de nem más
előtt.
-Mi az hogy más előtt Katie a kis unokán.
Ő nem érzi ettől rosszul magát.
-Még hogy nem, mindjárt elájul a bűzbombádtól.
-Amúgy is a tegnapi babgulyásod miatt
szabadultak fel a bennem rejlő fölös energiák.
-Különben is én már nem vagyok fiatal
hogy vissza tudjam tartani, ha jön akkor jön.
Kate csak nevetett a veszekedő
pároson. Végre kezdte elfelejteni miért is menekült el és átadta magát a két
öregnek.
-Na jól van öreg hagyd abba. Nem
veszekszünk.
-Én nem veszekszem, csak kiállok az
igazamért.
-Ja az igazad ért.
Kate mindig is szeretett ide jönni,
itt mindig mindent el tudott feledni és a két öreg mindig elszórakoztatta.
-Na jól van most fogd be Katievel
akarok beszélgetni.
-Mond csak Katie mi van veled? Még mindig rendőr vagy?
-Köszi papi meg vagyok és már nem
vagyok rendőr.
-Hála istennek.
-Gyilkossági nyomozó vagyok.
-Hát az rosszabb mint a rendőr.
-Baj az hogy nyomozó vagyok?
-Csak ezt akarom hogy mikor dolgozol
biztonságba légy.
-Ne aggódj vannak társaim akik
fedeznek, na meg Castle. Kate ahogy
kimondta a nevet kicsit elszomorodott.
-Ki ez a Castle?
-Á senki.
-Olyan nincs. Na áruld el nekem.
-Csak a társam, vagyis gyakorlatilag
az, de elméletben ö csak egy író aki anyagot gyűjt a könyveihez.
-É szóval itt küzdöttek a
bonyodalmak.
-Nem nem, vagy is lehet.
Gyerünk kis unokám ki vele!
-Na jó nektek nem tudok hazudni… Minden úgy kezdődött hogy volt az a
gyilkosság…….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése