A láthatatlan gyílkos 12.rész

12. rész

Nézte a ruhát közben Castlera pislantgatott.

Nagyon akarja ezt a babát, most mit csináljak.

Kate a fejét a kezei közé temette, majd utána lassan felnézett és meglátott 2 szatyrot a nappaliban. Gyorsan felpattant és megtekintette a tartalmát. 

Majd ismét elcsodálkozott a sok apró holmin.

Kate bele se gondolt semmibe hanem csak elrakta a holmikat a szekrényekbe. A szatyrokat meg kidobta a kukába. A kis rugdalózót meg betette a ruhái mellé.

Amit végzett nekiállt reggelit készíteni és kávét főzni.

Rick közben ébredezett.  Át akarta ölelni Katet, de nem találta az ágyban ezért szemei rögtön kitágultak. Ránézett az éjjeli szekrényre és nem látta a kis ruhát, először megnyugodott, de mikor a szatyrokat kereste és meglátta a kukában, nagyon megrémült.

Te jó ég mit tettem! Képes volt kidobni az összes holmit, ez azt jeleni hogy még hallani sem akar a babáról.

Az lesz a legjobb ha egyenlőre nem hozom fel a témát.

Rick gyorsan magára kapta az alsógatyáját és kikászálódott a konyhába.

Rick Kate szeme  elé került és csalódottan vette észre hogy Kate nagyon gonoszan néz rá.

-Sajnálom mondta Castle.

-Ezt nem hiszem el!!! Hányszor mondjam még el.

-Na mondtam hogy sajnálom.

Kate akkor irtó dühösen rohant el Rick mellett aki csak nézett és csodálkozott.

Kate az ablakhoz ment és ki kiabált.

--Hányszor mondjam még el hogy ne ide pakolja azokat a virágokat, nem érti már meg.

Castle értetlenül nézett maga elé.

Ez meg mi volt!

Kate most már kissé lenyugodva sétált vissza a konyhába. Beállt a tűzhely mellé és folytatta a reggeli készítést.

-Castle azokat a szatyrokat amiket tegnap  éjjel vettél azokat…

-Á hagyjuk, hülye voltam, ígérem nem fordul elő többet.

-Mi?

-Kérlek ne haragudj rám!

-Miért is?

-Hát hogy izé felidegesítettelek velük.

-Nem dehogy én csak az akartam mondani hogy elraktam őket.

-De mondtam már hogy nem…. Mi?

-Elpakoltam őket!

-Mi, hová, minek?

-A szekrénybe!

Rick aggodon nézett Katera.

-De a kuka?

-Á csak kidobtam a szemete.

-És a ruha?

-Eltettem a gardróbba.

-Ez azt jelenti hogy…..

-Hogy…?

Gondolkozol rajta.   Rick egy apró mosoly kíséretében mondta.

-Nem nem azt…

Rick arcáról eltűnt a mosoly.

-Castle én már döntöttem.

-De nem akarod átgondolni még egyszer?

-Castle mondom hogy ezen nincs mit átgondolni.

Rick kiskutya szemekkel meredt Beckettre e majd egy apró könnycsepp gördült le az arcán.

Kate ez látta ezért odalépett és leguggolt elé.

-Castle ne sírj és kérlek ne haragudj a döntésemért.

Rick könnyes szemmel nézett Katera.

-De annyira akarom.

Kate elmosolyodott és megcsókolta Ricket.

A csók után Kate halkan a fülébe súgta.

Castle, ugye tudod hogy ennyi holmi nem lesz elég!

De én nem is akartam ezeket venni….csak. Mi?

Castle maga elé rántotta Katet. Majd a hatalmas mosoly jelent meg az arcán.

-Ez ez most azt jelenti…  Bólogatott Castle.

-Igen azt.

Rick felkapta az ölébe Beckettet és megcsókolta. Hosszasan csókolták egymást. 

Rick szép lassan a háló felé vette az irányt. Mikor beértek Castle óvatosan letette az ágyra Beckettet majd fölé mászott.

Mélyen a szemébe nézett.

-Szeretlek Kate, szeretlek!

Kate nem mondott semmit csak mosolygott.

Rick egy apró csókot adott az arcára és simult azt mondta szeretlek. Így ment ez még párszor majd belevetették magukat a sűrűjébe.

Ép az aktus közepén jártak mikor Castle füst szagot érzett.

Megállt.

-Te nem érzed Beckett.

Kate szemei tágra nyíltak.

-A reggeli!!!

Rick hihetetlen gyorsasággal szállt le Beckettről és ugrott ki a konyhába.

A palacsinta szénné égett, még a serpenyő is szenes lett.

Castle gyorsan elzárta a gázt és kinyitotta az ablakokat. Majd visszasompolygott a szobába.

Kate kérdően nézett rá.

-Hát a reggelinek és a  serpenyődnek is annyi.

Kate elnevette magát.

-Nem baj megérte.

Rick visszamászott az ágyba és folytatták ahol abbahagyták.

Hosszasan és vadul szeretkeztek többször is. 3-4 óra múlva abba hagyták, de csak azért mert már nagyon éhesek voltak.

 Rick most inkább rendelt kínait, mint hogy ismét elégessék a kaját. Rick visszament a hálóba és bebujt Kate mellé.

-Beckett én annyira, de annyira boldog vagyok!
-Remélem hogy nem bánom meg, nehéz döntés volt!

-Ígérem nem fogod megbánni!

-Castle ugye tudod hogy, most már felnőttként kell viselkedned.

Ne aggódj, én már Alexist is felneveltem és mégis gyerekes vagyok és szerintem remek munkát végeztem.

--Az biztos hogy csodás lányt neveltél fel.

-Ugye abban is tisztában vagy hogy nem sokáig fogod titokban tartani hogy terhes vagy.

-Ennyire kövér vagyok?

-Nem, dehogy is, csak majd kezdesz gömbölyödni és mindenki ki fogja szúrni.

-Majd el mondom nekik később.

-Mikor, amikor már kint lesz.

-Na ne nyaggass majd …

Kate telefonja megszólalt.

-Igen, itt Beckett.

-Szia Kate

-O szia Lanie.

-Nagyon sajnálom, hogy tőlem kell megtudnod, de nagy baj van…..